A történet még 2018 januárjában kezdődött, amikor egy holland-magyar szakfordító, újságírónő (Gecsei Katalin) megkeresett azzal, hogy van egy új innováció, az európai teaprojekt, akik minden országban teanagykövetet keresnek a projekthez. Lévén, hogy kertészmérnök ÉS teaszakértő is vagyok egy személyben, ő rám gondolt, vállalnám-e.
Ez aztán a szakmai kihívás! -gondoltam, és természetesen örömmel vállaltam. Erről már írtam ITT korábban.
Aztán jött pár hónap lelkes szervezkedés, tervezés, termelők toborzása, millió e-mail és telefon, tájékoztatás, médiaszereplés, teakóstoló és előadás, hogy népszerűsítsem a projektet. Na meg persze sok-sok kételkedő, kíváncsiskodó, érdeklődő.
Aztán májusban kiutaztam Hollandiába, ahol személyesen is megismerkedtem a projekt atyjával, és ahol ő, Johan és kollégái betanítottak a tea termesztésére, szedésére, feldolgozására. Sodortunk, fonnyasztottunk, kóstoltunk, és kóstoltunk és kóstoltunk. Na meg persze beszélgettünk, sokat. Teákról, lehetőségekről, jövőről.
A holland út után minden valósággá vált. Létezett a projekt, megállapodtam a hollandokkal, és a magyar termelőkkel, elkezdtük szervezni a teaültetést.
MI LESZ EBBŐL?
Ekkor következett 2 hónap tömény stressz, aggódás, idegeskedés, kételkedés most már az én részemről is. Normális vagyok én? Ennyit vesződni, kockáztatni valamiért, ami ugyan a szenvedélyem, de totál bizonytalan? Megél egyáltalán a tea hazánkban? Hogy nézek a családom szemébe, ha 6 hónapig hiába dolgoztam, hajtottam, pénzt, időt és energiát nem kímélve. Mit mondok a termelőknek, ha nem válik be? Mit mondok a holland partnernek, ha mégsem tudom megcsinálni? Nem kevés álmatlan éjszaka következett ezután, és néhány rosszindulatú megjegyzést is félre kellett söpörnöm: “látni kellene ezt a csodát ahhoz, hogy elhiggyem, rossz a konstrukció, én jobban csinálnám, lassan halad a projekt, baromság, úgysem lesz belőle semmi!”
TEAÜLTETÉS:
Nos, kérem szépen, lett belőle valami!!! Mégpedig összefogás, 6 lelkes termelő, fantasztikus hangulatú ültetés, sikerélmény és csodás, üde zöld teasorok! A képek magukért beszélnek.
Hogy is zajlott mindez? Kanyarodjunk vissza kicsit az időben.
Egy júliusi reggelen, az ígért 9 óra helyett 6.40-kor bekanyarodott a kamion a rendelt teanövényekkel. Izgatottan bontottuk ki a fadobozokat, olyan érzés lett úrrá rajtam, mint karácsonykor gyerekkoromban. Sorban érkeztek a bátor termelők is, akik elvitték a saját adagjukat. Mi maradtunk, a család és barátok, no meg a fiatal teanövények.
Az előkészített talajban kijelöltük a sorokat, gödröt ástunk, és tőzeggel, savanyú virágfölddel alaposan feltöltöttük. Az a lényeg, hogy a hideg beálltáig minél jobban meggyökeresedjen a növény, hogy a kritikusnak tartott első telet túlélje.
Elültettük a teát, 4 tömött sorunk lett. Csepegtetőöntözést kapnak a sorok, hogy a lehető legjobban érezzék magukat az idegen növénykék. Idén egyetlen feladatunk életben tartani őket, majd következő év tavaszán kezdjük szedni a leveleket. Tudod, 2 leaves and a bud, azaz a felső két levelet és rügyet.
HÁLA:
Köszönöm a bizalmat mindazoknak, akik hittek bennem, a projektben, a terveimben, és köszönöm főként a termelőknek, akik maguk is vállalva a kockázatot, velem együtt részt vesznek a próbatermesztésben. Igazi szuperhősök!
Figyeljétek a következő beszámolókat, mert folytatódik a szuperhősök sora! – azóta megnyílt a bemutató teakert is, ITT olvashatsz róla (a szerk.) –
Ha te is szívesen csatlakoznál a magyar tea projekthez, ITT TUDSZ ÜZENNI.
Ha nincs kerted/földterületed de támogatnád a magyar teát, csatlakozz a FOGADJ ÖRÖKBE EGY TEACSERJÉT kezdeményezésünkhöz.
Köszönöm