- marianna(kukac)kameliakert.hu
Menü
Azt már minden teakedvelő tudja, hogy a tea Kínából származik, de azt talán kevesebben, hogy a klímaváltozás miatt ma már Ázsián kívül számtalan országban termelnek, vagy kísérleteznek a tea termesztésével. Ugyanis a melegebb éghajlat miatt változnak, tolódnak az egyes növények termőterületei, így történhetett meg az, hogy néhány fanatikus európai teakedvelő, vagy /és kertészmérnök teát termeszt hazájában. Először, kb 12 évvel ezelőtt Angliában, majd Skóciában kezdtek kísérletezni teatermesztéssel, de ma már Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, Ukrajnában, és persze itt, Magyarországon is vannak kísérleti teakertek.
Magyar Tea Projekt 2018-ban indult, amikor az első teacserjéket elültettük Magyarországon. Semmihez nem fogható izgalom és gyomorgörcs kíséretével vártuk hajnalban a kamiont, ami a cserepes teákat hozta Hollandiából. Az első próbálkozásokról ITT olvashatsz.
Eddig talán ez volt a legnehezebb lépés a teakert életében, közel 2 évbe telt, mire megtaláltam, és meg tudtam venni a megfelelő telket. Pontosan tudtam mit keresek, kompromisszumot nem akartam kötni, a pénztárcám viszont nem volt végtelen. Fontos a tájolás, hogy a déli Nap 40 fokban ne égesse a leveleket; fontos volt, hogy lejtőn, hegyoldalban legyen a telek, a vízelvezetés miatt, mert a pangó vizet nem bírja a tea; fontos volt, hogy legyen víz a telken, mert muszáj locsolni a teát; és végül, hogy ne legyen meszes a talaj, mert így is savanyítani kell, és a lehetetlen küldetés itt most nem jöhetett szóba. Így esett választás a Dunakanyarban a Törökhegyre, ott is egy északkeleti tájolású, 1080 nm nagyságú, üres telekre, ahol régen málnát termeltek.
Ilyen volt, de már akkor is ott teáztunk:
Azt mondtam, az első lépés volt a legnehezebb? Ja, nem, hanem ez. Ott kezdődött, hogy Pest megyében, kis telekre, egy-két munkára traktorost találni, aki nem csak megígéri, de el is jön felszántani a telket, lehetetlen küldetés. 5 hónapot vártam úgy, hogy „jövő héten megyek”…. Mígnem tavasszal az őszi szántás helyett, tízszeres áron(!) felásattam a teakertnek valót két jóravaló kertépítő sráccal. Hálám örökre üldözni fogja őket!
Talajforgatás után jött a talajelőkészítés, trágyázás, talajsavanyítás (pontos talajlabor vizsgálatok után). Ezeket a kulisszatitkokat még nem árulom el, hogy mit hogyan, mivel értem el, amíg nem tuti az eredmény, de ha telepíteni szeretnél teát, természetesen privát segítek.
Ma már csak nevetek ezen, mert semmi nem ment simán, vagyis könnyen, ugyan miért lett volna zökkenőmentes a telepítés? Az történt ugyanis, hogy holland hibridet és Olaszországból vásárolt török variánst ültettem vegyesen. De aki dolgozott már olaszokkal, talán nem fog meglepődni (bocs a sztereotípiáért, de nekem ez a sok éves tapasztalatom) azon, hogy a pontos egyeztetés ellenére a kertész hipp-hopp gondolt egyet, és egy teljes héttel hamarabb küldte a teákat. Amikor még nem volt kész a helye! Így aztán szinte éjt nappallá téve fejeztük be a terület előkészítését, és ünnepnapon (Pünkösd vasárnap), egész nap szitáló esőben, nyakig sárosan ültettük el a teákat. De a remek családomnak hála, közös munkával ez is sikerült!
Azok után, hogy hidegben, esőben, sárban telepítettünk, egy hét után bammm….beköszöntött a kánikula! 38 fok, szárazság. A teákat tehát locsolni kellett. Ha emlékeztek még rá, olyan száraz volt a nyár, hogy 2 naponta kellett végiglocsolnom az egész telket. Hozzáteszem, imádok kijárni a kertbe, ott tevékenykedni, ez nem volt megterhelő, de mégsem fenntartható (se nem gazdaságos) hosszú távon, hogy vezetékes vízből 2 naponta locsoljak egy teljes teakertet!
Itt jött első két fejlesztés:
Az agrofólia másik előnye, hogy nem gyomosodik a sor, így nincs ami elszívja a tápanyagot a tea elől. Ezzel tehát rengeteg munkát spóroltam, mert ritkábban kellett locsolni, és kapálnom sem kellett… Kész főnyeremény! Persze nem túl szép látvány a fekete fólia a sorokban, először én is idegenkedtem tőle, de 2-3 év alatt összenőnek a bokrok sövénnyé, és akkor már nem is fog látszani a fóliából semmi.
És ha már fenntarthatóság: fontosnak tartom a lehető legtermészetesebb, leg-környezetbarátabb kertészkedés tartását, ezért készült két komposztáló, telepítettünk rovar hoteleket a kertbe (nagyon cukik ráadásul), tápoldatozáshoz készült csalánlé, zöld trágyának pedig vetettem fehér herét a sorok közé! És ez még csak az első év!
Bár élvezek minden napot, amit a kertben tölthetek, mégis a nap végén az a célom, hogy TEALEVELET szüreteljek. Június végén történt az első szüret, majd még három szüret fért bele szeptember 6-ig. Egy szedésre olyan 250 g friss levelet tudtam leszedni, amiből sodrás és szárítás után csupán 50 g zöld tea lett. De milyen jó zöld tea! Ezt azoknak a hozzám hasonlóan szenvedélyes teakedvelőknek tartogatom a következő szüretig, akik ellátogattak hozzám a teakertbe, mert ott a teakerti séta után meg is kóstolhatják a helyi teát. Helyi tea Vácon, mennyire izgi már, nemigaz?
A legtöbb teatermő vidéken nem lehet teavirágzást látni, sőt, Japánban egyenesen termesztéstechnológiai hibának tartják, ha kivirágzik a tea. Hogy miért? Mert azt akarják, hogy a növény a tealevelekbe fektesse még az energiát, a tápanyagot és vizet, hogy még egy- két szüret beleférjen, és ne a virágzásba, ezért még bimbós állapotban leszedegetik a virágot.
Nálam azonban szó sincs a növény túlhajszolásáról még egy szüret reményében, én örülök a virágzásnak. Aki járt ősszel a kertben és látta a virágzást, megérti, miért. Nem tudom, láttam-e már ennél szebbet valaha… A teának illatos, sárga közepű, hófehér virágai vannak, és a sorok között sétálva érezni az erős jázminhoz hasonló illatot, lenyűgöző, tényleg.
Egyébként Kína egyes területein is meghagyják a virágot: egyrészt méhlegelőnek, hiszen nagyon értékes, finom mézet készítenek belőle. Van ahol a magjáért, szaporítás céljából, és van, ahol viszont összegyűjtik a magokat és hidegen kisajtolják az olajat belőle, és ezzel főznek. Egy egészséges, főzőolajat lehet így kinyerni, hasonlóan, mint az olaszoknál a hidegen sajtolt olívaolaj.
Nálam a gyönyörködés a cél egyelőre, bár igaz, hogy valahonnan a környékről elkezdték a méhek is látogatni, imádták! Ha magára ismer egy közeli váci méhész, kérek szépen egy kis üveg mézet jutalékként 🙂
És persze teát készítek belőle: nagyon finom édeskés, koffeinmentes, nyugtató teát ad a virága! Legalább egyszer érdemes mindenkinek megkóstolni!
Bár ezek a teacserjék hidegtűrők, kint is áttelelnek, az első kinti telükön még féltem, óvom, védem őket. Ezért november végén télikabátot kaptak, azaz fátyolfóliával letakartuk őket. A fátyolfólia átengedi a napfényt és a csapadékot, de védi a fagykártól, a jégtől, ónos esőtől, vagy a nagyon hideg széltől. Így várjuk, – a teák és én – a tavaszt, és ígérem, beszámolok majd az eredményekről nyáron is.
Ha pedig Vác környékén jársz, várlak szeretettel egy teakóstolóval egybekötött teakerti sétára június 1- november 1 között, amelyre itt tudsz bejelentkezni: https://kameliakert.hu/teakertem/
Ha nem tudsz eljönni, de szívesen támogatnád a kutatásokat, fogadj örökbe egy teacserjét, ezzel hozzájárulsz még egy teacserje ültetéséhez: https://kameliakert.hu/ultess-teat/
Addig is teázz sokat!
Oszd meg facebookon a cikket
